„A konzervatív ember alázattal viseltetik, tud arról, hogy mennyi mindenről nem tudunk. Ez a tudó nem tudás, a docta ignoratia.”
Fehér M. István
1950-ben Budapesten született, 1969-től 1974-ig az ELTE Bölcsészettudományi Kar angol-olasz szakán, 1974 és 1977 között a filozófia szakon folytatott tanulmányokat. Filozófiai végzettségének megszerzését követően az egyetem filozófiatörténeti tanszékén kapott tanársegédi állást. 1979-ben védte meg egyetemi doktori disszertációját. 1981-ben lett adjunktus, 1987-ben egyetemi docens. 1990-ben a tanszék vezetésével bízták meg, majd 1992-ben átvette egyetemi tanári kinevezését. A tanszéket 1997-ig vezette. 1992-től az egyetem hermeneutikai doktori programjának vezetője és kidolgozója volt. Emellett több más hazai és külföldi intézmény vendégprofesszora volt.
1985-ben védte meg a filozófiai tudományok kandidátusi, 1990-ben akadémiai doktori értekezését. Mindkettő Martin Heidegger és filozófiájának történetét taglalja. 2007-ben megválasztották az akadémia levelező, 2013-ban rendes tagjává. Akadémiai tevékenységén túl 1987 és 1995 között a Magyar Filozófiai Társaság elnökségi tagja, 1990 és 1995 között főtitkára volt. 2004-ben a Magyar Daseinanalitikai Egyesület tiszteletbeli elnökévé választották.
Nemzetközi szinten 1986-tól a Nemzetközi Schelling Társaság, 1994-től a Nemzetközi Hermeneutikai és Tudományos Társaság vezetőségi tanácsának tagja. Számos folyóirat munkájába is bekapcsolódott: 1989-ben a Heidegger-Studien és a L’uomo un segno, 1991-ben a Mesotes és az Itinerari filosofici, 2003-ban pedig a Heidegger-Jahrbuch szerkesztőbizottságába is bekerült.
2013-ban a Heidegger-kutatás és a filozófiai hermeneutika terén elért nemzetközileg jelentős eredményeiért, több évtizedes tudományos, tudományszervezői és oktatói tevékenységéért Széchenyi-díjat kapott.